Írásaim

A Szív útja…

Ezredéves álarcok

és világi játszmák 

útvesztője között,

bár a Lélek a Fényt kereste, 

magára mégis sötét gúnyákat öltött.

Hordta is rongyait 

ezer éveken keresztül,

bár legbelül tudta jól,

hogy ezáltal előrébb 

Lelke bizony nem kerül.

Eljött hát Életében

az a szent pillanat,

amikor ráeszmélt arra,

hogy ez a belső harc

önmagával parttalan.

S miként a Szív útnak indul,

a Test is gyógyulásnak ered,

hisz tudja jól, 

hogy ez tovább 

így már többé nem mehet.

S mi egykoron Egy volt,

az többé külön-külön

már nem létezhet.

A Teremtő színe előtt

most újra Eggyé éledhet.

Javasolt bejegyzések