Molnár LindiAz elmúlt időszakban rengeteg felismerés, ráeszmélés és még több tanítás érkezett meg hozzám a társválasztás témakörében, amelyekért nagyon hálás vagyok. Egy felismerés kapcsán viszont én is csak most váltam teljesen befogadóvá.
A Női Lélek alapvető igénye, hogy az érzelmein keresztül élje meg női mivoltát, feltárja a lelke legrejtettebb zegzugaiban megbújó sérüléseket és azokat felhozva a tudattalanból a tudatosba elkezdjen önmagán dolgozni. Téves gondolat, ha úgy véljük, hogy a Férfi Lélek ezzel nem foglalkozik, vagy nem olyan mértékben, ahogy a Nő teszi.
Mi Nők sokkal könnyedebben lépünk erre az útra és merülünk alá a tudatalatti világába, hogy onnan gyógyuljunk, ráadásul a Nő Lelke legmélyéig hatolóan tudja, hogy a közösség megtartó ereje milyen fontos az életében, legyen szó családi kötelékről, barátságról, vagy egyéb közösségekről. Mi Nők mindig az Együttben gondolkodunk, így problémáink – legyenek azok akár fizikaiak, akár lelkiek – meg-OLD-ásában van kihez fordulnunk, hiszen töretlenül hiszünk a kisebb-nagyobb közösségekben, amelyeknek részesei vagyunk.
Ezzel szemben a Férfi végtelenül magányos. Egyedül van. De úgy istenigazából egyedül… Nincs senki, aki előtt teljesen kitárulkozhatna. Sokszor még barátoknak is híján van, vagy még ha akadnak is “barátok”, a velük való kapcsolat nem olyan mély és bizalmas, hogy a lélek dolgairól érdemben tudnának értekezni. A Férfi az Együtt helyett az Egyedült tapasztalja, így hát küzd, mint malac a jégen.
Drága Nőtársaim! Legyünk hát együttérzőbbek és megértőbbek Férfi társainkkal szemben, hiszen Ők egyedül járják azt az utat, amin mi együtt haladunk, egymást segítve.
Drága Férfiak! Ti pedig legyetek elég bátrak ahhoz, hogy elfogadjátok a Nő segítségét, ha felajánlja Nektek a támogatását. Ettől véletlenül sem lesztek gyengék, vagy sebezhetőek… Sőt!
Szeretet van, mindenek felett!
Áldás kísérjen mindannyiunkat Utunkon!
